|
Éjféltájt
a néma sírhantok alól
feljönnek a merev holtak:
s nyugtalan, véres szivüket
felmutatják az aranyló Holdnak.
Éjféltájt
felforrósodnak a kihűlt csontok
- s mint szemfedő-ruhás,
lidérci, fehér szobrok,
a csillagokba néznek mélyen
s ha kondul a hajnali harang -
újra eltűnnek a reggeli fényen.
Vajjon miért nem pihennek
a sír néma nyirkán a kihűlt holtak?
Nyugtalan, véres szivüket,
miért mutatják fel az arányló Holdnak?
...Kik a sírból
a nyugtalan éj árnyán visszajárnak:
csók-rózsáit tépik
egy félbemaradt szerelmi Nyárnak...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az álom
Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megny...
» Tanács
Mondtam az észnek: hagyd! a szívnek: szív! ne...
» Tiltott csillagon
Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Egyszerre lélegzetet vettem
Egyszerre lélegzetet vettem,
torkom hirtelen...
» Oh ne mondja nekem...
Oh ne mondja nekem senki többé,
Hogy ma nem...
» Miért szépségedben magadat elbíztad?
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat...
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
» Első látásra (a Hős és Leander-ből)
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert...
» Bűn-szeretet
A bűn kényszerít,
A szeretet késztet.
A bűn...
» Szerelem és játék
Bezártalak, hogy ne lássalak.
Ha látlak, megáll...
|
