|
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk szátokkal hogy bánni nem tudtam,
Nem leszek most már továbbat az útban:
Vizek vannak, ússzatok vizeken.
Nehéz halfogás volt ez a pár év itt,
Mert minden asszony
Egy szalasztott leányságnyit vénit
Önmagán és kiszemelt férfián.
Hajh: női csukák, ússzatok, faljatok.
Nekem már mindegy, elbocsátalak,
Te utolsó is, legkisebb szivemnek,
Képzelt arany-hal, kis senki leány.
Várnak a hozzád-méltó halak
S falánk szádon talán megpihennek
Más áldozatok.
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szakítottunk
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve...
» Ha azt mondaná az isten...
"Nem lesz sugár, nem lesz harmat,"
Ha ezt...
» Erdőn
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
-...
» Furcsa esti gondolatok
Jó volna már halva látni,
Ártatlan néma...
» Pillanatfelvételek az életből
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A...
» Egy perc
Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek...
» Szerettelek
Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos...
» Beteljesül
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a...
» Köd szürkül...
Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a...
|
