|
Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek határán állok,
S ifjúságom perzselő csókjával
Megcsókolom Kineret örökkévalóságod.
Én csupa láng voltam, te aki voltál.
Arcod hűvös volt, gondtalan.
Rugalmas, lágy bársonytested
Elnyúlt a hegység karjaiban.
Én most elmegyek. Visszajövek-e -
S mikor azt nem tudom.
De az örökkévalóság csókja
Égni fog az ajkamon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fogantatás
Csituljon el egy pillanatra
Az életóceán...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» Felajánlott béke
Ha elmész,
az a te dolgod.
De nem...
» Elválás
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved...
» A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
» Én is vóltam szerelmes...
Én is vóltam szerelmes,
Sziveken győzedelmes,
V...
|
