Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal árjadó szűm bokrétába fonta,
Szende vadvirágát a szabad mezőnek,
Pásztorlányka, mért ne tűznélek közéjek?
Néked a természet volt kertész helyében,
Kebeledbe érzést önte a nagy Isten
S bár rövidke perc volt, amíg boldogítál
Nem tudom, másoknál hátrább hogy mit állnál.
Óh, hisz a boldogság mindenkor rövid csak,
Legszebb perceink, mik legjobban rohannak.
Hervad a tavasz is, ám méltó, ha dalt vár
S őt megénekelni a pacsirta eljár.
Szép tavasznapom volt kebled, drága lányka,
Bájihoz e kis dal légyen a madárka
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Búcsú Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Beteljesül A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a...
» A vén ligetben A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
» Elválás Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved...
» Köd szürkül... Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a...
» Miért hagytál el, hogyha kívánsz... Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire...
|