|
Kisirt szemekkel ébred rám a hajnal,
Sötét szobában oly szörnyű a csend
A messzeségből egy nászindulónak
Tépett zenéje a fülembe cseng.
Nászágyamon lehunyt szemekkel élem
Még egyszer át a nászelőttiséget:
A vágyakat-sovárgás templomában
Mindentigérő sejtelemmiséket.
Csukott szememből sósizű melegség
Lassan az ajkaim felé szivárog
A sejtésekre jött a bús valóság,
Az álmoknak lassan végére járok...
Sötét szememnek sűrű sátorából
Egy villanás a nászi ágyon át
És összetörnek fülsértő robajjal
A földreejtett álomamphorák...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Piros száj
Égő szalag
Egy kisded száj határain,
Édes...
» Az én szerelmesemnek meg-hívása
A gyenge bor-tövetske
Szil-fánkat ált-ölelte:
A...
» Akácvirág
Ahol járok mindenütt csak
Sűrű, édes...
» Délelőtt
Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» Nem szeretsz
Nem szeretsz, már szánalom sincs benned.
Rútnak...
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» Rajongás
Kereslek a nagy emberáradatban,
Mely az utczák...
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
|
