|
Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki érti?
A fények bús eltávozását
Megérti nő, vagy érti férfi?
Ki hallja a növő homály
Egyhangú dallamát zokogni,
Az elvérzett szívnek halálát
Ki érzi fájón illatozni?
Négy szürke konok fal között
- Ott nem szólt zongora, se ének -
Fehér simitását ki érzi
Az alkonyat szép, lágy kezének.
Ájult sirással ki zokog...
Ha vaksötét már a szobája,
S a szél a fehér csipkefüggönyt
Némán befelé fújdogálja...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Virágok beszélgetése
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
» Első szerelemérzés
Ifjúságom reggelében
Szívem bút nem...
» Háromsorok
Úgy szeretem az asszonyt és a lányt,
Ha karcsu,...
» Szerelmes Ének
Hajaddal arcodat miért rejted te folyton?
Az...
» Midőn elindult
Oly rövid volt ez az óra,
Oly hosszu e...
» Álom
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
|
