|
A szerelmek tolonganak
A színevesztett alkonyatban
Túlnő árnyunktól távolabb
Emléked láncon mozdulatlan
Kiket emlék láncolt ide
Kezek lobogtok mint a máglya
Végső főnix a fekete
Tökéletesség hull a lángba
El-elkopnak a láncszemek
Emléked gúnyol incselegve
Szökik hallod rajtunk nevet
S én visszahullok térdeidre
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Őszülő erdők rettegése
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben,...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» A nő szíve
A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
» Vágyak
Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e,...
» Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna...
|
