|
Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet,
S távolléted alatt kedvem miben lelem?
Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet,
Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.
Lefestem szüretem estvéli óráit,
Ha már cselédimet nyugodni eresztem,
És csak alig hallom a vígság lármáit,
Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem.
Leplembe burkolva könyökemre dűlök,
Kanócom pislogó lángjait szemlélem,
A képzelet égi álmába merűlök,
S egy szebb lelki világ szent óráit élem.
Az őszi bogárnak búsongó hangjai
Felköltik lelkemnek minden érzéseit,
S az emlékezetnek repdező szárnyai
Visszahozzák éltem eltűnt örömeit.
Életem képe ez. - Már elestvéledtem,
Béborult az élet vidám álorcája!
Még két mulatótárs van ébren mellettem:
A szelíd szerelem hamvadó szikrája
S bús melancholiám szomorgó nótája.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fanny
Az idő múlik, hanyatlik a nap,
Csak dereng még...
» Méz és csók
Kis méh! te a füvet, fát
S virágokat...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
» Canzone
Még nem tudom, hogy mennyi van nekem,
ó,...
» Virág és szerelem
Szélvész! el ne ragadd a szelíd fa virágait;...
» Mégis...
E bánatot magammal hurcolom,
Ez ódon poggyász...
» Az ablakon át
Most én épp oly egyedül vagyok,
mint ahogy...
» Nagy gyónás
Könnyít bűnös lelkeken
Az őszinte bánat.
Gyónju...
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
» Az én lelkem feketébe öltözik...
Az én lelkem feketébe öltözik,
Cziprusfának...
» A legszebbnek
Szép nyári éj. A parkban ültünk.
A mennybolt...
» Szerelemben a szerelem
Ámor, fehérré s vörössé ne tedd
a gyönyöreimet
...
|
