|
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és sorsom rejti,
Mint egy bibliai
Ének,
Kit Dávid király talán énekelt.
Úgy imádlak, kis Senkim, Semmim,
Mint ahogyan ez régen már volt,
Mert aki régi
Élet,
Sok régi éjben élt s világolt.
Megyünk most már koldusok útján,
Kevés vigasztaló ötlik elébünk,
De egymásnak és csak magunknak,
Furcsán és csak magunknak élünk
S olyan jó, ha ki csak magának él.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» Olvadó jégvirág
Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
» Hegyi beszéd
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
» Biztató a szerelemhez
Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska...
» Nem élek én tovább
Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Amíg a...
» Pirongatol, édesanyám
Pirongatol, édesanyám,
Mért néznek a legények...
|
