|
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja fellobog,
Van olyan perc, mikor azt hisszük,
Hogy lehetünk még boldogok.
Szép asszonyarcok hosszú sorban
Reánk ragyognak, intenek,
Velünk vannak a csókban, borban
Ámor és Bacchus istenek.
De oly muló a mámor üdve,
Elszáll az ámitó remény,
Nem igér édes boldogságot,
Miként a mámor éjjelén.
S míg ránk tolúl a végzet átka,
A mely lelkünkre visszajár -
Szívünk olyan, olyan üres lesz,
Mint a mámort adó pohár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
» Egy úrilány portréja
Szép arc, kacér mosolyú, barna szem,
karcsú...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» Hazugság nélkül
Hogy ámítni nem tudtuk egymást,
Friggyé ez úgy...
» A rózsa csügged
A rózsa csügged, halványan lehull,
Ha nyári...
» Az elhagyott
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge...
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» Romantikus ősz
Gyémánt-derűs a dérhamvazta rétség,
az őszi-kék...
|
