|
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a jegenyét
És lelkem mindig énekelt
S csókolta a vihar egét.
Letörték legszebb ágamat,
Hajtottam újat s csöndesen
Megülték, mint a madarak,
A vágy, a jóság s szerelem.
S ha őket is elűzte mind
A végzet, mégis megmaradt
Egy álom, fájó és szelid,
Mint csíra tiszta hó alatt:
Hogy nem hiába nyílt az ág,
Madár hiába nem dalolt,
Hogy mindig lesz nekünk hazánk,
Ó jegenyék, ó csillagok!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tarkómon jobbkezeddel
Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Csók a karodra
A karcsú villanyláng alatt
egy keskeny havas út...
» Halászleány dala
Balatonba hálót vetek,
De halat nem keríthetek.
...
» Szerelmes lány
Szerelmes lány rohan az éjszakában,
édes, édes...
» Csak egy szonett
Ha mindent is – magad mégsem raboltad
El tőlem...
» Három napja
Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintá...
» Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én...
» Klaviromhoz
Hozzád jövök, ha az öröm
Könnyeket rejt...
|
