|
Teli melled, hajló kemény csípőd
Az ölelésre rég megérett.
Kék udvar hervadt a szemed köré.
Tested szeges korbáccsal veri véred
S álmodban éjszakánta
Ennenvágyad hajol felébed.
Tenvágyadban én csókoltam a szádat
S a nász, mely nyoszolyádat
Kuszára hányja szerte
Lányságod hamvát már leverte.
Én édesem mondd: alkonyati sétán
Amikor gyáván kullogok megetted
És sírva csókol a szemem
Mért nem fogod meg a kezem
És mondod:
Jöjj velem, szeretlek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hűtelenül
Szerettem a virágot.
De választott virágom
Nem...
» Lefojtott válasz
Mikor nyakamhoz érteted
becéző szád,...
» Ébredés
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt...
» Csupa közhely
Zsuzsának
Két test, egy lélek
Nem tudok...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» Lélektől lélekig
Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen...
» Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már...
|
