|
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S lelkemben halkan fuvoláz a vágy.
Mint ifju pásztor künn a messzi réten
Subáján fekve méláz fényes égen
S kezében búsan sírdogál a nád.
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S már fenyves szívem zöldje nem örök.
Galambok álma, minek jössz elébem?
Forró csöppekben gurulnak az égen
S arcomba hullnak a csillagkörök.
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S a vér agyamban zúgva dübörög.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Féltés
A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s...
» Ányós
Nappal nem tudlak siratni,
Akkor minden vád...
» Haragban
Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is,...
» Hagyj, ne fürkéssz
Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj,...
» Találkozás
Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,
Mint...
» Feleselő
Tudod, hogy mi a szerelem?
- hogy vele igen -...
|
