|
Nappal nem tudlak siratni,
Akkor minden vád fölébred ;
Oh, de éjjel szivszakadva
Sirok, sirok, sirok érted !
Nappal tudom, hogy mit tettél.
De a néma éj csendjében
Alszik fáradt gondolatom,
Csak szivem és búm van ébren.
Hogy te soha sem szerettél,
Tudom, a mint fölébredek ;
Álmaimban csak azt érzem,
Hogy én miként szerettelek,
Nappal meggyilkolt szivemben
Följajdul a vád, az átok.
Álmaimban szivszakadva
Áldalak és megbocsátok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gyűlöllek
Gyűlöllek téged – s ez a gyűlölet
azé, ki alul...
» A reggel langyos és arany fényében úszva
A reggel langyos és arany fényében úszva,
harmat...
» Felcserélt szenvedélyek
Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a...
» Álmoddal mértél
Te bennem szörnyeteget látsz, én benned
nem...
» Hagyj, ne fürkéssz
Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj,...
» Ne mondd e szót
Ne mondd e szót ki: szerelem.
Ne mondd! Az íze...
» Találkozás
Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,
Mint...
» Az esküvő Szerelmes
Esküszöm tenéked, Laura!
esküszöm, hogy nem...
» Haragban
Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is,...
|
