Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj, legyenek titkai!
Multamban semmit sem találhatsz,
ami szerelmed növeli.
Szeretsz – nos, legyen elég ennyi!
S ha szeretsz, ne kérdezd soha,
ne tudd meg, hogy az életem mily
üres, fekete, ostoba!
Hogy boldogságod meg ne öljem,
nem vallhatom be soha, hogy
nem hiszek már a szerelemben,
s szivedre méltatlan vagyok;
s hogy ami szent gyönyörüséget
adott egykor, ma méreg, és
hogy mint éjjel meghitt kíséret,
oly jó nekem a szenvedés.
Tiéd, amit jövőm kigondol,
az üdvösségem is, fogadd;
de ne kérdezz soha a multról;
lelkem kínja enyém marad!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Feleselő Tudod, hogy mi a szerelem?
- hogy vele igen -...
» Én régi mátkám Csupa rom és romlás a multunk
S te voltál...
» A szemed Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S...
» Felcserélt szenvedélyek Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a...
» Sirhatnék Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul...
» Gyűlöllek Gyűlöllek téged – s ez a gyűlölet
azé, ki alul...
» Az esküvő Szerelmes Esküszöm tenéked, Laura!
esküszöm, hogy nem...
» A reggel langyos és arany fényében úszva A reggel langyos és arany fényében úszva,
harmat...
» Várok rád Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt...
|