|
A homlokod már egész meztelen
s szemed két rémülettel tág gödör.
Hová rejtőzhetnél még? Mi tudna
eltakarni? Csontig meztelen vagy
s a világ szeme szégyeneddel összeér.
Már rég nem gondolsz könnyre –
a könny csak old s csak jobban kitakar.
Híg levegőbe kapkodsz védelemért
s egy hegy sem volna már elég
hogy eltakarja félelmeidet.
Ha eltűnhetnél, mint bőszen megpördült
kerék szégyenkező küllőit
keni láthatatlan semmivé a forgás
szédülete. Ha így futhatnál
vonító házak között,
lehullt csillagnál
sebesebben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Cupido
Bé van kötve szemed, hát hogy tudsz lőni,...
» A pillanatok nyoszolyáján
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» Így
Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne...
» Hajnali csók
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba...
» A túlsó part
Itt vetkezik, itt dobja le mezét
S már nem is...
» Oly kedves, tiszta, szép vagy...
Oly kedves, tiszta, szép vagy,
akárcsak egy...
» Elvirához
Hányszor mondjam még el, hogy oly szép az...
» Szívem, eszem
Ama diós tanyából
Egy kis vidor leányka
A...
» Cencihez
Miképpen őzek a friss
Folyót, szagos virágot
A...
|
