|
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől ázott,
óh, hogy te nem látod ezt.
Arcom halovány és bús, mint a hold.
És sírok szüntelen.
Szemem tüze nem éget már,
ajakam hajúszín és vértelen,
Mert te, kedvesem, távol vagy tőlem.
A nap nem süt, szomorú az idő.
És én mégis rólad gondolkozom.
Temetkeznek a fák. Ezer színben
feküsznek a levelek. És te
nem látod ezt, nem vagy itt mellettem.
Mindjárt elzarándokol a rózsa is.
Mindenki elhagy engem.
Mint ahogy te is elhagytál engem
Fehér rózsatő virága.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kései vallomás
Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod
kései,...
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
» Boldog pár
Egy titkos ah felém, s egy elpirúlat,
Arc...
» Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf,...
» Róza
"Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
» Szerelem
Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy -...
» Egy tubákoló széphez
Mit? Ámor rózsái után,
s az előkelő tulipán,
a...
» A Matóczky udvarában
A Matóczky udvarában
Nagy természet van a...
|
