|
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán várlak.
Seblüktetéssel megidézlek.
Boldogtalan konok varázslat.
Ünnepre terítve az asztal
Kenyered szikkad megtöretlen.
Borod alvadó vér sötétje
Csillagod föl nem kél az estben.
Az eget fölsebzik fölöttem
könyörtelen késpenge szárnyak.
Igazabb minden ércvalónál
érinthetetlen, foszló árnyad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem urad és királyod
Kicsi leány, hidd el nekem:
Nincs olyan...
» Ne kérdezd kedvesem
Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm...
» Ismeretlen
Ismeretlen, próbállak szeretni.
Hasonlók, akik...
» Halott szók hona
Vágyaim ma nagy, karcsú jegenyék,
valami...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» Apage
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő...
» Hogy hogyan szeretlek?
Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig...
|
