Éljünk, Lesbia, és szeressük egymást,
és a mord öregek fecsegjenek csak,
hisz nem ér locsogásuk egy garast sem.
Eltűnvén a nap, újra felragyoghat:
egyszer tűnik a kurta fény szemünkből,
s álmunkból sosem ébredünk utána.
Adj hát csókot ezerszer, és ha adtál,
adj még százszor, utána ezret adj és
százat s újra csak ezret, újra százat.
Aztán majd, ha sok ezreket cseréltünk,
akkor összezavarjuk, elfelejtjük
számukat; ne akadjon egy gonosz se,
sok csókunk aki tudja és irigyli.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A féltékeny Setét hajadnak árnyában nyugodtam,
S nyugalmam...
» Valakit várok. Valakit várok. Valakit várok.
Rideg szobámnak...
» Finale 1
A néma őszi tájra nézek.
Ajkam lezárt és...
» Adagio Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfü...
» Dobd el!... Dobd el a cigarettát!
most már hadd szíjja...
» Egyedül Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét...
|