|
Éljünk, Lesbia, és szeressük egymást,
és a mord öregek fecsegjenek csak,
hisz nem ér locsogásuk egy garast sem.
Eltűnvén a nap, újra felragyoghat:
egyszer tűnik a kurta fény szemünkből,
s álmunkból sosem ébredünk utána.
Adj hát csókot ezerszer, és ha adtál,
adj még százszor, utána ezret adj és
százat s újra csak ezret, újra százat.
Aztán majd, ha sok ezreket cseréltünk,
akkor összezavarjuk, elfelejtjük
számukat; ne akadjon egy gonosz se,
sok csókunk aki tudja és irigyli.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ének
Újra látom a te lassú szádat
(a tenger éjjelente...
» (ismeretlen)
Ébredni veled, érezni téged,
oly csodálatos e...
» Esti sugárkoszorú
Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste...
» Így
Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne...
» Keresek valakit
Tele vágyakkal zokog a lelkem,
szerető szívre...
» Fakadó szerelem
Szeretnék nem szeretni,
S ah mégis...
|
