|
1
Az én tragédiám rövid volt,
szenvedtem, álmodtam sokat;
hová tekinték, tárt karokkal,
márványhideg kebel fogadt.
Egy gúnymosoly lecsillapítá
lázongó érzeményimet,
és most szivem, mint befagyott tó,
hullámtalan, nyugodt, hideg...
2
Te, aki folyton lázban égtél,
s körülvett taps, parfüm, kacaj,
halvány, fehér, hideg leányzó -
tudod-e, mi a jaj?
Te, akit oly dőrén magasztal
a tettető, mázos-szavú,
érzed, mi sok szív vérzik érted -
tudod-e, mi a bú?
Te, ki sosem voltál magadban,
ha a sötét éj árnya jön,
vonaglasz-e a hószín ágyon -
tudod-e, mi a könny?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Süllyedni kell
Milyen szép volt fehér kezed,
milyen...
» Ámelihez
Veled való múlatásom
Táplálta életemet,
Tőled...
» Búcsú
A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér....
» Barna leány
Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két...
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» Virág és szerelem
Szélvész! el ne ragadd a szelíd fa virágait;...
» Coronatio
Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» Szép ifju hölgy
Szép ifju hölgy, kit nemessége áthat,
egy...
» Népdalok a kornak
I
Úgy ég a tűz, ha lobog,
Úgy élek én, ha...
» Álmot láttam...
Álmot láttam,
Álmot boldog szerelemről,
A'...
» A vörös kupolánál
S mégis látom az arcodat,
sötét szemhéjad...
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
|
