|
Szerelmem szép halmai, a kegyetlen
és kihívó, homályos ormoké ti,
tűz-fennsíkok, melyekhez csókkal érni
úgy vágyna a száj tiszta hevületben.
Már kigyúlok, ha csak szemembe rebben
e gyönyörűség, mit a kéz becézni
úgy sietne, míg sötét fény igézi
éberen őrködő tekintetetben.
Szerettem volna érezni a keblek
langymelegét, lágy rózsa-ragyogását,
mint két gyümöcsöt, tenyerembe ejtvén.
De nem lehetett, mert a hirtelen fény,
mely szemedből villant, jegesen átjárt,
s visszavonulást parancsolt kezemnek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágyak
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
...
» A szerelem filozófiája
Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az...
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» Egy gondolat
Ha nyugodt homlokomra néha
Árnyat vet egy bús...
» Ördögszekér
Ördögszekér, ördögszekér,
Hova kerget-kurgat a...
» Érted haragszom, nem ellened
Érted haragszom én, nem ellened,
nosza szorítsd...
» Barátnő
Nagy dolgokat kell még véghezvinned,
mielőtt...
» A boldog
Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e...
|
