(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
mint a kiégő lámpák – lealszanak
bennem egyenként a vágyak
már csak azt keresem a redves falat
hová beforduljak és az ágyat
melyen végigfeküdjek s elengedjem-
átengedjem neki tűnő-magam
hogy loppal átemeljen az Üveghegyen
mely Hegynek tág Üvegbarlangja van
mondják homálya hars népes lakályos
találok hasonszőrű rabtársakat
meg forgalmas is – Tükörország a Város –
ott vágynakvaló új vágy tán akad
hátha lehet ott újra szívembe szednem
mi a sóvárgás nyomán megered:
a lámpák újra felgyulladnak bennem
s lelek létserkentő vágyrügyeket
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy szót se szól ő Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével...
» Szerelemben a szerelem Ámor, fehérré s vörössé ne tedd
a gyönyöreimet
...
» Ősi nászdal Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
» Annuska lelkem Annuska lelkem,
szeretsz-e engem?
szeretsz-e...
» Gyönyör Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» Szörnyen szép Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
» Hulló szerelmek nyugosznak /Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás...
» Délelőtt Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
» Testi háború Villanyt oltottunk. Ágyba bújunk.
A szomszéd...
» Szerették egymást Szerették egymást!
Kék ajkuk megszenvedte a...
» Memento Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad...
|