|
Habos párnákon vívódik egy asszony.
Szemére halkan, reszketőn suhan
A végső árnyék. Lenn, az ágy fejénél
Virraszt a férfi sápadt komoran.
Már alighogy zihál,
A szívverése halkabb lesz, eláll.
A végső percben megmozdul az ajka,
Vonagló szókban, töredezve, rajta
Egy élet kínja, vádja ott remeg:
"Hazugság volt! Soh'sem szerettelek!
Valaki egyszer szívem összetörte,
Elhagyva, árván jártam a világon.
Te akkor boldogságot kértél tőlem,
Én hittem, hogy a békét megtalálom..."
De ezt a hangot fül nem hallja már,
Hullámot nem ver, visszhangja se kél,
A szók értelme elhal születetlen...
S hűlő kezére ráborul a férj.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nélküled
Elmúlnak így azt estjeim,
nélküled, csillagom.
...
» A szerelem meghatározása
Szerelmem oly nemes szülött,
mint tárgya...
» Dal
A vágyaim: smaragd s rubinkupék,
Kín-sineken...
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Vigyázz
Légy őszinte, tiszta, bátor.
Adj példát.
Szemvi...
» A nászbokréta
A nászbokréta elhervadófélben
Homálynak,...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Bahcsiszaráj
Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de...
|
