|
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá akasztlak ím,
Hűsen pihenj le vállain,
De fujtsd nyakát, ha dús brigantik
Orzó szavára hangja hallik
S nagy átkot mondj, ha bántja kín,
Őrködj okosan álmain
S tüzelj, ha könnyű könnye zajlik.
De meg ne mondd, hogy érte sírok,
- Szavadnak akkor úgyse hisz, -
Hogy verseket csak néki írok
S útam az őrülésbe visz.
Csak éjfelen, ha fénye csillog,
Csókold haját helyettem is.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mélységben
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» Az élet fája
Ismertem én ifjú koromban
Egy fát, éltemnek...
» Nekem nem kell a' valóság...
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit...
» Kapcsolatok
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint...
» A virágnak...
A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» Te türelem, te jóság..
Te türelem, te jóság!
Te kedves, drága,...
» Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
|
