|
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint szavakat mormolnak összesúgva;
Jelképek erdején át visz az ember útja,
s a vendéget szemük barátként figyeli.
Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.
Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok,
oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák,
- s mások, győzelmesek, romlottak, gazdagok,
melyek a végtelen kapuit nyitogatják,
mint az ámbra, mosusz, tömjén és benzoé:
test s lélek mámora zeng bennük ég felé.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» Hogy mondjam el
Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint feslő...
» Bimbók
Tavaszodik. Gyönyörtől
Liheg az ébredő...
» Mese egy leányról
Fényes bálon, farsang volt épen,
Csodáltam meg...
» A társ
Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» Búcsú-strófák
Ég-kék szemedben köny sem csillogott,
Midőn...
» Koldus
Örökre látlak szépség-verte szemmel
- Ó bús...
|
