Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt;
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.
Boldogság, álom, ábránd, széttépett falevél,
Mit majd gyorsan sodorva elhajt a kósza szél,
Szerencse, hit, dicsőség, múló, csalóka fény,
Szétpattanó habocska a csendes tó szinén,
Szeretni?! ah, mi édes, mint repes a kebel,
Ha e kicsiny szó bűvös varázsa futja el.
Úgy jő, miként a hajnal, piros színben ragyog,
S mint szivárvány az égen, megváltozik legott.
Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt,
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.
Vigasztaló csak az van, vigaszt csak ott lelünk,
Hogy az sem tart örökké, ha sírunk, szenvedünk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kosár Telve kékes ibolya,
Rózsa, szekfű, rozmarin
Ill...
» Nem vagy elhagyott Nem vagy magányos. A tengered itt
Lágy...
» Fiam lelke Szüretre kész szőllőnél lelkesebb szád,
kedvesem...
» Szerelmi viszály Eredj, ne lássam itt többé tekinteted,
Az éjnél...
» Mint tenyerembe döfött penge Mint tenyerembe döfött penge,
már úgy fáj a...
» A legszentebb csók Szálljon le az égnek
Magasságos kedve
Minden...
|