|
Mint tenyerembe döfött penge,
már úgy fáj a hiányod,
mint amikor a durván hasított
kéreg alól a gyanta felszivárog.
Estéim sárga lámpafénybe
burkolnak, és az éjjelem
iszonyatos: kifestett szájú
vigasztalanság hál velem.
Mint aki lopna s reszket a keze,
úgy lapulok meg az időben,
a léted fáj most, varázsos valód,
amelyet eloroztál tőlem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elfogadlak
Ki vagy te, aki
visszafogtad futásomat?
Mért...
» Kérésem egy
Kérésem egy: a csókod add,
vagy tiszta szívvel...
» A multért
Amikor én rajongó vággyal
Követlek, várlak...
» A reményhez
Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek...
» Felgyógyulásomkor
Lázas álmaimban
Angyal szállá hozzám,
Egiektől...
» Coronatio
Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
|
