Eredj, ne lássam itt többé tekinteted,
Az éjnél távolibb és édesebb szemed sem,
Arcod, melyet a nap aranyfénnyel szegett -
Mosolygó és hazug ajkadtól is menekszem.
Csak menj, ma este hagyd magára vágyamat,
Mi rajtad izgató gyönyör volt - szenvedés lett.
Távol meleg, csalárd karodtól, szép, szabad
Mezőn szunnyadjak el, hol mentaszag becézget.
S feledve mind a kínt, mi tőled rámszakadt,
Hunyt szemmel hallgatom, unt ésszel, bölcs szivemmel,
A fénybe és árnyba vont ezüst bükkök alatt,
Midőn a lomb között halk szél fuvalma leng el.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tavaszdal Darvak röpülnek át
Kinyilt folyók felett,
Hirde...
» Még egy csók Még egy csók - és soha többé!
Isten áldjon...
» Szélmalom Forog a szélmalom négyes vitorlája,
Hüvös esti...
» Gyöngylelet Boldog vagyok, mint senki más,
és mégis kedvem...
» Idegen erdőben Az őszi avart rovom untalan,
Árva szívemnek...
» Bucsú Add még a kis kezet
Forrón hadd csókolom,
Oh!...
|