| Már rég nem egymást szerettük,
csak a szerelmet együtt;
veszteségünket, mely mint a belső... | Mindennapi örömöm voltál, és mégis eltűntél az idő
vadonjában. Szétfoszlottál a semmiben. Már nem... | Két szív suhan... S történjen bármi;
oly szép: nem remélni, de várni...
A száj ég, a szem szöge... | Nem jó elfojtani egyetlenegy kivánságot se. Jobb, ha kiüt rajtunk minden vágyunk, mint a himlő; ha... | Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a nyers élvezet éltet:
melynek kevés, ha a test... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Kimondatlan szavaink mérik közöttünk az időt
kíméletlenül.
Nézem:
ez a perc is messzebbre... | Régi józanságomat kérlelem:
csak elkerülne már a szerelem!
Csak kerülne - s emléktelenül
nézném,... | | Az egymástól való állandó távollét örök szerelmeseket formált belőlünk, akik az életben nem... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Haldoklik szerelmem. Jobban szeretlek
most, hogy kialszik, s véle magam is.
Ez nem a láng utolsó... | Akarom, hogy szeressetek,
Akarom, tisztán lássatok,
Akarom, hogy szeressetek. | Ó, vakon vágyódó emberi szív! - Tovább, tovább - mondogatja, és fut a szépség után, bárhol legyen... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Nem hallod te már
fáim susogását
rigóim füttyét
macskám dorombját
ajtóm nyikordulását
nem... | Ki társam lenne, nekem nem kell
S vágyottam nem vágy társul
S aggulok éhes szerelemmel. | A szerelem az adni tudás képessége nélkül olyan, mint egy kert, amelyben nincs virág. Én minél... | Olyan a szerelem, mint folyó örvénye:
Megtörik azon a csillagoknak fénye,
Mig a tövises galyt,... | Tünődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e ha már nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb? |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Elkopik az ember,
Elvásik az élet,
Édes szerelemmel
Én már sohse élek. | "Szeret-e?" Kérdezi a lány
S hang nem felel a bércfalán
Csak csönd, csak néma csönd. | Itt hagytál, mint levél az ágat,
Erdőt a vándormadarak,
Elvitted mosolyod sugarát
És szívem... | Én szenvedek, s pedig miattad,
Miólta szívem elragadtad,
Édes kegyetlenem!
El-elhalok, mihelyt... | Még nem hiszem, hogy ne lehetett volna
élni: - lehetetlent ostromolva,
hát próbálom önvesztő... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
