| Az ember mindig a másikat hibáztatja, ha kiborul a bili, pedig ok nélkül semmi sem romlik el. Még... | A legtöbb házasság az elején őszinte, amikor könnyű őszintének lenni. Amikor százszor megesküszik... | Tudod, mit csinál az ember, ha ejti a szívszerelme?! Fogja magát és megkéri valaki másnak a kezét,... | Sokszor az a legbölcsebb, ha hagyjuk, hogy a régi szerelmek maguktól kihunyjanak az emlékezetben. | Szerfölött nehéz egy nőnek beletörődnie abba a gondolatba, hogy meggyűlölje őt az a férfi, aki... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| A szerelem észrevétlenül jön; észrevenni akkor szokás, amikor távozik. | Ó ne szeress, ó ne, szegény halandó!
Földi virágból fonsz remény-füzért,
S a föld virága múló,... | | Örökké szeretni fogom a rólad kialakult téves képemet. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| A válások döntő oka a házasság előtti szerelem indokolatlan fölértékelése. Az ilyen szerelem... | A szerelem (...) egy pohár, ami akkor is eltörik, ha túl szorosan, akkor is, ha túl lazán tartod. | Szerelemnek rózsafája
Fosztva várja a telet,
Virágait elhullatta,
Őszi szellő szór... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Az üresség akkor születik, amikor a remény meghal. | Csak idő kérdése, és szél meg eső a legkeményebb követ is szétmállasztja, olyan falat pedig úgysem... | A képedet szemem mélyébe zártam,
hunyjam le bár, itt vagy mindig előttem,
fénybe öltözve, édes... | Te engemet szeretsz, én másért lángolok,
A kinek szíve tán ismét másért dobog,
És így tovább...... | Férfivé bennünket az asszonyoknál nem az első győzelem avat, hanem az első vereség! |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Ha szenvedélyeinkért odadobjuk életünket - hagyján! De olyan szenvedélyért, amit nem érzünk?... | Szemem szemedtől elszakadt
kihuny a ragyogás a bizalom szememben
a szám a szádtól elszakadt
a... | Lásd, kedvesem, még olyan fiatal vagy,
most feslik lelked: gyönyörű virág.
Te énmellettem nem... | Kissé fáztam, és úgy feküdtünk,
a semmit nézve, szótlan, ébren,
mint két fogoly az... | Ki egykor, mint én, oly boldog vala,
S többé reménye sincs, hogy az lehet:
Annak felejtés ad csak... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
