| Aranycselló mély húrjain zenélt
a végtelen magány. Akkor megálltam
kinyújtott karral, mint... | Azt mondják, az idő gyógyít,
Hogy feledni is lehet -
A mosolyok s könnyek mégis, most... | Néha csak egyvalaki hiányzik, mégis az egész világ néptelennek tűnik. | Egy lelket sem látni végig az úton. Ilyen egyedül csak én tudok lenni. Prágában, vagy másutt,... | Minek mímelni egybetartozásunk?
Magánzárkás az itt-tartózkodásunk
Egymást akár fuldoklásig... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Szerelem kerítője, esti csillag, ragyogsz előttem, de mosolyra sem méltatsz. | Aki örömét leli a magányosságban, az vagy vadon élő állat, vagy isten. | | Gyermek ha ébred elhagyottan,
S tekintete sötét zugba mered,
Azt látja épp, amit nem láthat... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Szívemnek sírboltot építek, hogy megnyugodhassék; begubózom, mert mindenütt tél van; a vihar elől... | Ha szerelmi bánatom van, csak összehúzom magam és várok, biztos vagyok benne, hogy az, akiért meg... | Nézz ide - lásd, ablakom beszakadt,
Padlásomon denevér s bagoly ül!
Lantodra tücsköm cirpel... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Fázom. Miért tagadjam, emberek?
A szívem is gyökérig didereg.
A tél sötét árnyéka ráterül
s egy... | De verseim hangoddal telve még,
s a tieid az én lélegzetemmel.
Van tűz, amelyet eloltani nem... | Amíg kettesben él az ember, elviselhető a lét. A magányos úgy érzi, nem bírja tovább vonszolni. Le... | Százhatvan óra szerelmes magányban
Sivárabb, mint százhatvan óra máskor. | Sosem voltam magányos.
Magányom tele volt Szemekkel, tele volt surranásra kész
Figyelemmel, olyan... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Az embereknek szüksége van arra, hogy kibeszélje magát, hogy meséljen magáról, hogy bátorítsák,... | Mennyire magányos minden ember - hogy minden csak elszakítja, minden messzire sodorja őket attól,... | Körülöttetek pedig ott a nagyvilág; bezárkózni, azt lehet, de a világot örökre kizárni - azt már nem. | Ezt mondtad: "Képed keresem,
ha ágyba fekszem, kedvesem,
nyitott szemem sír nedvesen
és fájva". | Szerettem őt még mindig? Mintha akkor úgy éreztem volna, hogy már nem szeretem. Nem volt meg többé... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
