|
Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted,
Oh, de megátkoznád csalfa hűtlenséged!
Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája:
Letűnt boldogságom sötét fejfájára.
Óh, ha tudtad volna, mennyire szeretlek,
Nem hurcolna vállam nyomasztó keresztet,
Lihegő ajkaim nem átkot szórnának
Csak örökre Téged, Téged csókolnának.
Óh, ha tudtad volna, mennyi dicsőt, szépet
Dalolnék Terólad, dalolnék Tenéked,
Nem törted vón` össze sóvárgó, bús lantom:
Elmerengnél sokszor annyi édes hangon!
Óh, ha Te éreznéd azt a sötét átkot,
Mely elrabolt tőlem egy tündérvilágot:
Megtörne a szíved, megtörne a lelked,
El nem bírnád soha azt a nagy keservet!
Vándorlok kifosztva mindenből, mi drága,
Fenyeget egy élet sivár éjszakája...
Gyenge rózsatőről hova lett a rózsa?...
- Verje meg az Isten, ki letépte róla!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» Pillanatok
Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de...
» Fakadó szerelem
Szeretnék nem szeretni,
S ah mégis...
» Beteg szívemet hallgatod
Téged keresve útján, harcán,
Milyen bátor, erős...
» Keblek
Szerelmem szép halmai, a kegyetlen
és kihívó,...
» Lennék én folyóvíz...
Lennék én folyóvíz,
Hegyi folyam árja,
Ki...
» (ismeretlen)
Volt egyszer egy mese,nem mondtuk el végig,
nem...
» Dal
Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig...
» A szerelemhez
Még egyszer, szerelem!
Érezzem lángodat,
Még...
» Én feleségem
Én feleségem, jó és drága-drága,
eddig neked...
|
