|
Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted,
Oh, de megátkoznád csalfa hűtlenséged!
Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája:
Letűnt boldogságom sötét fejfájára.
Óh, ha tudtad volna, mennyire szeretlek,
Nem hurcolna vállam nyomasztó keresztet,
Lihegő ajkaim nem átkot szórnának
Csak örökre Téged, Téged csókolnának.
Óh, ha tudtad volna, mennyi dicsőt, szépet
Dalolnék Terólad, dalolnék Tenéked,
Nem törted vón` össze sóvárgó, bús lantom:
Elmerengnél sokszor annyi édes hangon!
Óh, ha Te éreznéd azt a sötét átkot,
Mely elrabolt tőlem egy tündérvilágot:
Megtörne a szíved, megtörne a lelked,
El nem bírnád soha azt a nagy keservet!
Vándorlok kifosztva mindenből, mi drága,
Fenyeget egy élet sivár éjszakája...
Gyenge rózsatőről hova lett a rózsa?...
- Verje meg az Isten, ki letépte róla!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jó érezni
Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és...
» Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő...
» Részem lettél
Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott...
» Megálmodtam...
Megálmodtam egy álomban
Nagy hűtelenséged:
Rózs...
» Csak az Isten
Trikóját néha magán hagyta,
úgy szeretett,...
» Csalfa sugár
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem...
» Jaj, majdnem
Jaj, majdnem szétfeszít a szerelem.
Jaj,...
» Csókod
A csókod festi kékre az eget,
Szemed színétől...
» Erdei szerelem
Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki...
» Szerelmi ciklus 1927-28-ból
Szakítottunk.
Te véresre csókoltad a számat
és...
» Védekezés
Próbálgatom, tanulgatom,
Hogy ne szeresselek...
|
