|
Tán bőröd más lehellet éri,
más száj becéz -
és árva lelkem nem kiméli
a szenvedés.
Vagy látlak szenderegni téged
más oldalán,
és forró, fojtott szavad éget
parázs gyanánt.
Nem, nem szerethetsz mást te mégsem,
te hű leszel,
magadat súlyos esküvéssel
jegyezted el.
- Miért a könny, a riadalmak,
ó, mondd, minek?
Hisz nélküled békét, nyugalmat
úgysem lelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az álom
Az álom
A természetnek legszebb...
» Leánykérő ének
Friss daloló szerelemmel elődbe
Vonszolom ifju...
» Esti sugárkoszorú
Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste...
» Messziről
Reggel van, ágyamon ülök,
de enyém messze...
» Erdő mélyen
Erdő mélyen csendben
Ered a kis...
» Elfogyni az ölelésben
Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban tapadva,...
» Anna örök
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből...
» A bánat dalaiból
Mikor megláttalak, új életre keltem,
Kínos élet...
|
