|
Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz reám este, ha lehunyod,
engem nézz, mikor hó suhog,
mikor nyár érce csörgedez a fán.
Csak engem nézz, egyedül, igazán!
Első és utolsó mozdulatod
engem nézzen, mikor már szó vagyok,
s fut, fut velem világ fölött a szán.
Gyeplőim - napvilágpárhuzamosod -
éj-nap nyakába vetve, ellobog.
Trappol a fény. Árny dobban árny után.
A sötétség, mint földi ustorok.
De nézz utánam, s én visszafordulok,
átkelek újra érted az éjszakán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Haragban
Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is,...
» Várok rád
Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt...
» Idomítgató
Szelíd szerettem volna lenni,
mint margaréták...
» Sirhatnék
Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul...
» Felcserélt szenvedélyek
Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a...
» Fakadó szerelem
Szeretnék nem szeretni,
S ah mégis lángolok,
Ka...
» Ányós
Nappal nem tudlak siratni,
Akkor minden vád...
» Találkozás
Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,
Mint...
» Ne mondd e szót
Ne mondd e szót ki: szerelem.
Ne mondd! Az íze...
|
