|
Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról
fénykönny gyűl tündökölve:
jánosbogár.
A felhősávos hegytetőn
megnő a hold.
Éjszakám feléd nyújtja őszies kezét,
s zöld jánosbogarak fényéből gyűjtöget
a szíved számára mosolyt.
Jéggé fagyott szőlő a szád.
Csak a hold finom karéja lehet
olyan nagyon-nagyon hideg
- ha csókolhatná valaki -
mint ajakad.
Közel vagy. Itt.
Hallom az éjben pillád rebbenéseit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szívlázadás
Oh hölgy ha látnál szivem bánatában,
Ki láttál...
» Dacos barna lányka...
Dacos barna lányka, szeretlek,
Dacodnak én...
» Májusi szerelem
Rózsaszínben a barackfa.
Mint egy szép...
» Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
» Új szerelem
Tavaszi szél érdes
fuvallatával arcodon...
» Nyilvános titok
Mondanám, hogy nem vagy szép, leány,
Hogyha nem...
» Oh ne mondja nekem...
Oh ne mondja nekem senki többé,
Hogy ma nem...
» Így
Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne...
» Réten voltam
Réten voltam
Rózsám mellett,
Gyüjtögettünk
A...
» Szép kedvesem
Szép kedvesem alszol-e már?
Im elkongott az...
» Milói Venus
A legszebb asszony - bús márványban élve,
A...
|
