Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig étellel, csenddel vártalak.
A nagy szavakat, mint olcsó ruhát,
levetettem. Nem várok csodát.
Nem kérek semmit. Nem panaszkodom.
Csak tenyered helye üres arcomon.
Ami lettünk volna, vagyok egymagam.
Szavaimnak immár kettős súlya van.
Szemeddel is nézem, amit láthatok.
Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott.
Amit kimondani nem tudtam neked,
látod, most a munkám okos része lett.
S amit nem láttál meg elnyűtt arcomon,
az szólít meg. Tekinteteddel rokon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Láthatatlan koszorúk Messze van a sírod tőlem
S talán el is van...
» Ultima ratio Hogy mért hervadnak a virágok? -
Ne kívánj...
» Májusi eső Mint anya gügyögő gyermekére,
még az imént...
» Tudatlanság Tudok vigan nevetni,
Tudok hiven szeretni,
S...
» Hang a lenmezen Most itt van Ő, a hangját hallgatom,
milyen...
» Árva szerető Sírt már sokat. Nem alhatik a lány.
Mások...
» Az életből Kis csendes házban, a falun kivűl,
Szegény agg...
» Mulandóság Tél van, hólepte szép fehér hideg tél,
elmúlt a...
» Agglegény-nóta Azt se tudom, mit csinálok,
Ugy meguntam a...
|