|
Zuhantál és elkaptalak,
ruhád csücskénél és a vak
mélységbe fejjel lefelé
csüngtél és én tartottalak,
a rácsnak rogyva, görcsösen,
öt ujjal, kínnal és dühvel.
Egyetlen szörnyű akarat
volt bennem: nem engedlek el!
És megvirradt és este lett
és jöttek őszök, tavaszok
és még mindig tartottalak
és már harmadszor havazott
és még mindig tartottalak
és súgtam lázas szavakat
és az öt ujjam majd letört
és a ruhád szakadt, szakadt.
Hogy volt tovább, nem is tudom.
Egyszer csak elmúlt az egész.
Kiszállt belőlem az a láz,
az a vad, gyilkos rettegés.
Itt állok az erkélyen és
az élet zúg a körúton
és a felhőkbe nézek és
nem is tudom... nem is tudom...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
» Mit akartok?
Mondjátok, a szívemmel mit akartok?
Ezer...
» Hófehérke
Igen, ez csak vers: lim-lom, szép szemét,
Játék,...
» Révben
Te vagy az élet szent igenje,
Lázongások...
» Emlékezés a szerelemre
Hold voltál ott a holdsugárban. Oly sugárzó
és...
» Valami
Valami édes, valami fájó
Borús merengés
Ugy...
» Szemrehányás a tengernek
Vagy adtál volna viharos erőt
Mely mólót...
» A nyári vers
A nyár szerelmes verseit,
A nyári szív rengő...
» Képzelt képzeleteddel
Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy...
» Mondd mit adjak neked
Mondd mit adjak neked, mi lenne méltó?
mondd mi...
» Gyere hozzám
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg...
» Szemedből
Szerettem volna, ha hozzám bújsz,
szép szóval...
» Vallomás
Még mindig csak a lelkemet adtam oda.
Annyi sok...
|
