|
Liliom-lány, e földre nem való,
lágy barna haj takarja el fülét,
szemében könnyektől fakóbb a kék,
akár eső-függöny mögött a tó.
Vágy bélyege arcán nem látható,
bezárja - csóktól tartva - ajkait,
nyaka galamb-fehérséggel vakít,
ere: márvány-mezőn bíborfolyó.
Bár magasztalja egyre őt a szám:
lábát se merném megcsókolni én -
beföd szárnyával súlyos áhitat,
mint Dantét, Beatrice oldalán,
az égő Oroszlán szügye alatt
a Hetes Kristály Arany Lépcsején.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
» Először egy éve adtál nekem jácintot
Találkozunk, elválunk; a világ: idegen...
» Várj
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
» Megint tavasz...
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben...
» Egy hölgyhöz
Most látom, mily erősen
Valál szivembe...
» Aranykorsó...
Aranykorsó: teli életitallal,
Örömfészek: tele...
» A nyár szeretője
Szeretője vagyok a nyárnak
S dalolója az...
» Juliska
Senkihez Juliska férjhez,
Én kivűlem, nem...
|
