|
Én kedvesem, ha majd a hűvös ágyon
Némán heverve hallgatom szünetlen,
Hogy az eső kopog az őszi csendben
S hogy nő szívemből égő, vad virágom,
Ha majd a hold halvány mosolya réved
Kísértetes estéken egy keresztre,
Mely nékem is nyugalmat hoz s az élet
Kínját megváltja: gondolj kedvesedre.
Ne arra, aki nem tudott e földön
Szeretni és gyűlölni, halni, élni,
Kinek a léte rabság, sírja börtön,
De arra, aki száll büszkén az égi
Szivárvány hídján boldogan dalolva
S nem hervadó rózsát fon homlokodra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Levél
Szünetszakadatlan
csak neked írnék -
mindent...
» Bágyadt csillag...
Bágyadt csillag, mit tündökölsz
Oda fenn az...
» Marasztalás
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne...
» A fekete asszonyhoz
1
Virágos arcú lányseregbe
búsan,...
» A sziv
Az eszedet, ha akarod,
Akinek tetszik,...
» Elmondottam...
Elmondottam, eldaloltam
A' mit érzett...
» Üres sarok a szekrényben
Van már patyolat függönyöm
és haragosvörös...
» Óh jaj nekem!
Még tűz hevit engem, az égi, a régi,
Még most...
|
