|
Van már patyolat függönyöm
és haragosvörös lámpaernyőm.
Cserépkályhám, mályvaszinű,
amelyben ég a szén bizsergőn.
Van szekrényem is, ó, de jó.
Van benne foltos, tiszta holmi.
Ha belényulok, a kezem
szédülten elkezd tántorogni.
Fodrok helyett nagy, szomjas vágy,
piros álmok a mély sarokban,
amit üresen hagytam - és
reád gondoltam... Rád gondoltam.
Van egy hajtűm, te hagytad itt,
mindig rámnéz és ó, az is vár...
Van mindenem, van mindenem,
csak könnyem nincs már! Könnyem nincs már!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A fekete asszonyhoz
1
Virágos arcú lányseregbe
búsan,...
» Marasztalás
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne...
» Óh jaj nekem!
Még tűz hevit engem, az égi, a régi,
Még most...
» Elmondottam...
Elmondottam, eldaloltam
A' mit érzett...
» Levél
Szünetszakadatlan
csak neked írnék -
mindent...
» Bágyadt csillag...
Bágyadt csillag, mit tündökölsz
Oda fenn az...
» Ha a szerelem elhagyott
Mert ha a szerelem elhagyott,
kipattogzik...
» A sziv
Az eszedet, ha akarod,
Akinek tetszik,...
» Ülünk egymás mellett
Ülünk egymás mellett a padon.
Ülünk egymás...
|
