|
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és mély volt, mint a tiszta tenger
S rejtelmes, mint a titkos végtelen...
Ilyen az ég áldott messzi kékje
Fáradt békével, reménnyel tele,
Miként örömtől könnyes, nevető szem:
Álmából ébredt szeretőd szeme.
S a város ázott mélyiből fehéren,
Lassan nyújtózva felszakad a köd,
Miként egy érett szép mezitlen asszony,
Sóhajtása egy nagy tükör előtt.
Ha tudta, hogy te nézed és kivánod
S szemed a boldog, sóvárgó tükör,
Melyben megszépül érett földi teste.
Igy néz a város most az égre föl.
Az ég nevet és meleg napsugárral
Csókolja most a város tornyait,
S a város kacéran néz az ég szemébe
S ajtót, ablakot boldogan kinyit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bujócska
Mint rendesen, ott a gitár, a helyén;
ablakban...
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» Tűnődés
Kíváncsi játék és szeszély
a szerelem...
» Könyörgés
Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél...
» Kivánsz ha szeretni...
Kivánsz ha szeretni,
Engemet szenvedni:
Légy...
» A szépség üzenete
Mily jóságokat szeretünk benned. Szépség, mily...
» Örök szépség
Szép vagy, mert szépnek látlak.
Vihar csak...
» Átok
Annya a szép szerelemnek!
O enyhítsd hevét...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
|
