|
Ajkam az ajkadhoz elindult
régen, húsz éve talán
és vándorolt és végre odaért
és a fogaid gyöngyház-ajtaján
kopogtatott: szabad-e?
Ajkadra, mint egy friss leány,
kiszökkent és mosolygott a mosoly,
két karja felnyúlt a szemöldödig
s a két sötétüvegű csodalámpást,
a százszorszent, félighunyt szemedet
megragyogtatta hívó jeladásul
és akkor tűz és láz és villamosság
szikrái közt összeszegezte szánkat
a csók.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Soha
Szerelemnek kényes virágát
Kezemmel én nem...
» Falusi randevú
Van itt valaki? Ki kopog? -
Én vagyok, mondta...
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» Mikor a nagymama...
Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra...
» Gyepen hever a juhász
Gyepen hever a juhász,
Szépen legel nyája,
Nem...
|
