|
Szót se, te esküszegő! Ahogy itt vagy, minden elárul;
züllöttél, csöpög a mirrha a fürteiden,
a karikás szem, a réveteg arc, a tekintet elárul,
még itt lóg fejeden a szalagos koszorú!
Ezt a sörényt vad kéz csak most kócolta előre,
részeg vagy, csupa szesz, járni, megállni se bírsz.
Menj, ringyó! Zene szól, az kell neked: áll a mulatság,
csörög a csörgettyű, téged akar: takarodj!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» (ismeretlen)
A szívemben fájdalom, a lelkemben üresség,
Úgy...
» Szerelmi ciklus 1927–28-ból – 11.
Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag...
» Mese arról, ki hogyan szeret
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz...
» Ifjú házasok
Sötétkék égre tárva a szoba.
Szemernyi hely...
|
