Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag hull az égről,
de nem azért mert csillaghullás hava van,
hanem mert lehullott homlokodról is egy
annyi magányos éjjelen szőtt glória:
a szerelmem,
ne csodálkozz, látod nem szeretlek többé
és az ég is könnyezik,
ugy-e megijedtél most is, hogy ráhullott
ijedt szőkeséged közt egy esőcsepp
az arcodra, pedig csak az eső esik
és hidd el hogy vége;
és ezt a szerelmet siratja az ég is.
Ne félj,
csak egy levél hullott a lábam elé, mint
ahogy most már szerelmed is lehull...
Nézd már, beborult és hogy esik az eső.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» (ismeretlen) A szívemben fájdalom, a lelkemben üresség,
Úgy...
» Takarodj! Szót se, te esküszegő! Ahogy itt vagy, minden...
» De jó annak... De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
» Az elárult szerelem Az éjjel csókolóztunk,
nem látott senki...
» A te tisztitó csókod Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» Esti séta Az út az esti sétán
lassan sötétedett,
köröttem...
» Viszont Én látom benne azt amit Isten is lát
megföllebbe...
» Ha válni kell Ha válni kell, váljunk el,
Úgy mint két...
|