|
Túl ifjuságomon,
Túl égő vágyimon,
Melyeknek mostohán
Keserv nyilt nyomdokán;
Túl a reményeken,
Melyekre hidegen
Éjszínű szemfedőt
Csalódás ujja szőtt;
Túl a szív életén
Nyugottan éldelém,
Mit sors s az ész adott,
Az őszi szép napot.
De hogy megláttalak,
Szép napvilágomat,
Kivántam újolag
Már eltünt koromat;
Kivántam mind, amit
Ábrándos álma hitt:
Az édes bánatot,
Mely annyi kéjt adott,
A kínba fúlt gyönyört,
Mely annyiszor gyötört.
Hiába, hasztalan!
Ifjúság és remény
Örökre veszve van
Az évek tengerén:
Remélni oly nehéz
A kornak alkonyán,
S szeretni tilt az ész
Letünt remény után.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az elveszett kedves
Nos, vége! s bármily fájó íz is,
Úgy fáj-e,...
» A vörös kupolánál
S mégis látom az arcodat,
sötét szemhéjad...
» Hazug vagy nyár
Hazug vagy nyár.
Hazug a fényed, lombod,...
» Szerelmes igék
Ahogy mentél,
ahogy álltál,
ahogy néztél,
ahog...
» A' hideg vérű Leányka
Jó Leányka! szépen nyílnak
szép ortzádon a'...
» Rózsák
Értelmük egy a nagy világon:
Friss tűzszemek...
» Szomorúság
Szomorúság,
Szomorúság,
Puhult, szürke...
» Még látom olykor
Még látom olykor,néma éjjel,
csodás sugaras...
» Mint még sohasem
Szeretnélek kibontani
a hús ruhájából...
» Szerelmes ajándék
Vers helyett szivesen szőnék ma lompos
szőnyeget...
» Izlett a tea
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
» Én és a festő
Igy ült, így nézett, haja így folyt hattyu...
» Hiszek neked
Szerettél mást is.
Sosem tagadtad.
Jobban mint...
» Magdolna
Szép s ifju volt, forró vér áldozatja;
De...
» Álmomban
Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve...
|
