|
Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mint a beteg gyerek
Mint a beteg gyerek, ki lázas, álmos,
felül az...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» A férjről és asszonyról
Példa beszéd, hogy férjének koronája az...
» Érted haragszom, nem ellened
Érted haragszom én, nem ellened,
nosza szorítsd...
» Alkonyatkor
appal az égről bő zuhatagban ömlik a fény.
Éjjel...
» Intérieur
Egy rablány váltja itt, a szeme hosszú...
» Étellel, csenddel...
Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig...
» Búcsú
Majd álmaidban meg-meglátogatlak,
mint messzi...
» Szívem falán
Szivem falán a gond sötétlik,
Egy árny a...
» Aztán
Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni...
» Empire-szoba
A hófehér szobán mécsfény lobog,
selyemdagály...
» Mese arról, ki hogyan szeret
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz...
|
