|
Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.
De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.
És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelõ nap megjelen...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Széllel fütyölj!
Örömöd fusson le a fák gyökeréig,
őzek...
» Csillag
Egy csillag ég
fejem felett,
igézi rég
a...
» Az esthajnal szerelme
Őszikék dajkálta
ringó dalbölcsőben:
így...
» Nem mehetek hozzád
Szép nyár van ott?
Itt nyara van minden...
» Halászleány
Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü...
» Valódi élvezet
S ha ád az ég egy édes órát,
S beszélhetünk...
» Vers a lehetről és a nem lehetről
A nem-lehetből, mondjad, még lehet
másképp...
» Idegen vendég a kánai menyegzőn
Itt is, ott is menyegző, Kána.
Öröm villan e...
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
|
