|
Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.
De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.
És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelõ nap megjelen...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szemközt
A mélységes mély tengerek
Örvénye úgy el nem...
» Azt hiszem
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel...
» Eszkimó vers
Arcomat adtam,
eldobtad.
Szememet...
» Loreley
Jean Sève-nek
Élt Bacharachban egykoron...
» Elment a kedves
Elment a kedves. Egy bukó sugár
ablakomon még...
» Bocsásd meg féltékenységemet
Bocsásd meg a féltékenységemet,
bocsásd meg,...
» Miért dobtál el?
Rossz voltam, unalmas?
Haszontalan, borzalmas?...
» Izlett a tea
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
» De ha mégis?
Gondoltam: drága, kicsi társam,
Próbáljunk mégis...
|
