|
Nekem a végzetem volt a színésznő,
Ki ifjúságomban játszott velem,
Játszott halált és életet s azóta
Kísér e bús és csalfa szerelem.
A múltak süllyesztőjéből gyakorta
Fölbukkan s szőkén mosolyog felém,
Rég elzengett zenékre ring alakja,
Mely egykor üdvösség volt és remény.
Daloknak anyja, kínoknak szülője,
Sokat kószáltam véle Váradon,
Övé volt koldús bérem, dús babérom,
Az imádságom és a sóhajom.
Miatta félek szép szemekbe nézni,
Miatta lettem agg és zord legény.
Miatta lennék ismét balga költő,
Ha egyszer én még újra kezdeném!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Homokba írtam kedvesem nevét
Homokba írtam kedvesem nevét,
de jött a hullám...
» A hold fehéren
A hold fehéren
fénylik a fák
zöld sűrűjében,
m...
» Ábránd
Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden...
» Nem szeretsz
Megálltam ma a télben,
nem éreztem a...
» Élet a szerelemben
Menekvés?
Tőlem?
Mit ér?!
Mig én vagyok én s...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Mindenek szerelme
Ó, nézd, az idő csodaszép,
gyere ki a...
» Élet szeretője
Rossz szerelem ez a miénk
S aligha még rózsát...
» Nálad nélkül
Örömet nem nyújt az élet,
Csak tenálad, csak...
|
