|
Menekvés?
Tőlem?
Mit ér?!
Mig én vagyok én s te vagy te; míg
Ketten vagyunk a világban, én
A szerelmes és te a kőkemény.
Egyik üldöz, a másik fut s búvik.
Már félek, az életem kudarc.
Valóban, mint egy végzet, olyan;
És bárhogy igyekszem hasztalan;
De mi kár, ha vesztes e földi harc?
Csak torna ez, ideget edzeni!
Szárítsd fel könnyed, ugorj, kacagj,
Ha elestél, ujra kezdeni:
E hajsza az Élet, ennyi csak!
Még egyszer villantson szeme rám
Egy sugarat ebbe a ködbe, s én
Ha összedől remény-palotám,
Újra épitem! bár szökevény
Örökké s
Hűtlen
A cél!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elpanaszlom a szomorufűzfának...
Elpanaszlom a szomorufűzfának:
Fáj a szivem,...
» Fátyol
Féltésemnek fátyolával
Édes arcod hadd fedem...
» Annának
Az ősz teríti dús, rőt szőnyegét
A nyár halott...
» Csókod
A csókod festi kékre az eget,
Szemed színétől...
» A szív...
A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá...
» Mire megjössz
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő...
» Csillag, titok!
Csillag, titok!
Álmodtalak
Nyáréjjelen...
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» A végén
Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
|
