|
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A láthatárt új hajnal fogja át.
Pirúl az ég s az ébredő, setét föld
Boldog sejtésben sírja harmatát.
Mikor rám néztél, mélyen elpirultál,
Míg szép fejed szelíden meghajolt.
Ó kedvesem! E bűbájos pirosság
Kezdődő üdvöm hajnalpírja volt!
Ha gondolok rá, nedvesűl az arcom.
Halk permetegként hull a könny oda.
Ne félj! E könny itt hajnalodni kezdő
Boldogságomnak csendes harmata.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal
Szép szűz! mikor szivem deli
Pompájú képed'...
» Ha látom arcát...
Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él,...
» Hódolás
Szem, oh szem,
Mennyei kék szem!
Szőke pompájú...
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
» Imádság
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a...
» Leánykérés
Fehérzimankós téli éjszaka
Éjféli miséről...
|
